A település történetét, múltját ma is õrzik az öregek. Nevezetes pásztortelepülések voltak itt hajdanán. Akkor népesültek be, amikor a szabad magyarokat szolgai sorba akarták kényszeríteni. A terület alkalmas volt a bujdosó pásztorok számára, mivel mocsaras, erdõs vidék volt A környezõ pásztortelepülések a tatár pusztítás során felégtek, elpusztultak. A XIV. századra már kiterjedt faluvá vált.
Nevét kétféleképpen magyarázzák: a szakirodalom az Árpád-kori vadfogókról, a királyi erdõkerülõkrõl, azaz a darócokról erezteti a nevét. A falu lakossága a daru madár nevébõl származtatja, miután mocsaras jellege miatt rengeteg daru fészkelt itt. Elsõ birtokosai a Darócá és Váradi családok voltak. A XV. századra a templomuk mellett tíz jobbágytelket alakítottak ki. 1743-ban az utolsó Daróczi halála után a Gulácsi, majd a Lonyay-család birtokába került a település. Hamarosan áttértek a majoros gazdálkodásra, a terményt jó áron adták el. Több, mint egy évszázadig uralták ezt a területet a Lónyayak. A XIX. században megszûnt a különbség a nemesi és parasztbirtok között. A helytelen gazdálkodás miatt eladósodott, majd 1912-ben a Nemzeti Banké lett. A nagybirtok széthullása után a falu elszegényedett. Az 192o-ban megvont új államhatár elválasztotta a falut Beregszásztól, a piaci lehetõségektõl és munkahelyektõl.
Református temploma XV. századi eredetû, apszisának szép gótikus boltozata van. Az 1862. évi tûzvész után átalakították.
A község neve 1284-ben tûnik fel elõször, mint a Gutkeled nembeli Daróciak birtoka, majd a pápai tizedjegyzésben szerepel ismét, 1334- ben, amikor is Benedek nevû papjának I. és II. negyedévi részlet fejében 3 garas pápai tizedet fizetett. A név jelentése egyesek szerint az Árpád-korban vadfogással, vadhajtással foglalkozókat, mások szerint a királyi vadfogókat jelentõ daróc köznévbõl származik, amelyet valamelyik szláv nyelvbõl vettünk át. A XIV. sz-ban Doroth, Doroch és Dorouch-nak írják ás okmányok, a XV. században pedig Kis-Daróc és Nagy-Daróc néven, mint két egymás közvetlen szomszédságában fekvõ település szerepel. 1307-ben egy zálogbaadási szerzõdésben találkozunk elõször a település másik jelentõs birtokosának nevével, a szintén Gutkeled nemzetségbõl származó Várdai névvel. A két család szoros rokonságban volt egymással. Adták-vették egymás között a birtoko
kat, amely sokszor kilátástalan pereskedéshez, gyakran háborúskodáshoz vezetett. Kibékülésükhöz többször kellett külsõ közbenjárót igénybe venni. Már 1399-ben újabb jelentõs birtokosok is feltûntek: a Beregszászi és Hagymási családok, majd 1538 és 1569 között Büdi Mihály beregi fõispán vásárolt és kapott itt királyi adománybirtokot. 1577 és 1743 között folyamatosan birtokos volt Gulácsi István családja és Daróczi György leszármazottai. Mint jeles férfiút kell megemlíteni Daróczi Ferencet, aki 16o3-ban Erdély kancellárja volt és mint történetíró Erdély múltjával foglalkozott. A XVII. sz végén lett birtokos Károlyi László, a XVIII. század elején a Lónyai család.1743-ban már Lónyai Gábor birtokolta Daróc határának nagy részét, aki szép kis kastélyt állandó lakásul használta. A kastélyhoz jól felszerelt gazdasági udvar tartozott, a határban szárazmalom múlödött. Birtokán modern gazdálkodást folytatott, itt próbálkoztak elõször a nemes hússertés tenyésztéssel amelyhez York és Revkschir tenyészállatokat hozattak.
